A mostani jóga tanfolyamok között számos hirdeti, hogy meg tanít meditálni. Ha elég fegyelmezett vagy és rendszeresen gyakorolsz, akkor kontrollálhatod az alfa szintű agyhullámokat, ezáltal jobban tudsz fókuszálni és csökkenteni a fájdalmat. Ezeken felül, megnyugtatod a testedet és az elmédet, továbbá mérsékli a stressz tüneteit.
Vessünk egy pillantást arra, hogy mi az, amit a kortárs és a régi tudósok tudtak a meditációról. A mostani reklám áradatban garantáltan a következőket ígérik a tanfolyamok: béke, szeretet és boldogság. Miközben zanzenben ülsz és a harmadik szemeden keresztül megvilágosodsz, számos kellemetlen érzelem, testi, vagy lelki problémával találkozhatsz.
A zen buddhisták között létezik egy szó a eltévedett gondolatokra, amelyek a meditáció során lépnek fel: makyo, amely a japán „ördög” és „tárgyias világ” kombinációja. Philip Kapleau, egy USA-ban élő zen mester, egyszer így írta le makyo szót:
kotrási és tisztítási folyamat során, elengedjük a stresszes tapasztalatokat az elme mélyebb rétegeiből.
Ezzel szemben a tudományos irodalomban ezt a vetületét a meditációnak kevésbé említik. Willoughby Britton pszichológus és helyettesével, plusz két meditáció oktatóval létrehoztak egy tanulmányt, amely a meditáció jelenségével foglalkozik (További részletek: http://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0176239#sec028)
„Ha valami pozitív és jótékony hatású, nem biztos, hogy ismerjük minden hatását az egyes emberekre nézve” (Willoughby Britton)
60 nyugati buddhista meginterjúvolásával kezdődött a kutatás. Voltak közöttük kezdők és meditáció oktatók is, sokan közül több, mint 10 000 órát töltöttek el a gyakorlással az életük során.
A tanulmány 59 váratlan és felesleges tapasztalatot figyelt meg, amelyet 7 különböző csoportba soroltak: kognitív, perceptuális, érzékeny, testi, ösztöni, én értelmezése és társadalmi. A következő tapasztalatokat írták le: aggodalom és félelem érzése, öntudatlan élmények, álmatlanságok, teljes elfogulatlanság egy érzelemmel szemben, nagyfokú érzékenység a fénnyel vagy a hanggal szemben, időben és térbeli torzítások, émelygés, hallucinációk, ingerlékenység, és a múltbéli traumák újraélése.
Mindazonáltal a válaszadók nem érezték negatívnak a nem euforikus élményeiket. Emiatt a tanulmányban szándékosan nem szerepel az ellenséges szó, és helyette, a kihívást használják, amely jobb tükrözi a megkérdezettek tapasztalatait. Például, volt olyan személy, aki egy visszavonulásból jött el, a következőket mondta: „egységben és kiteljesedésben voltam a világgal”.
A tanulmány célja, hogy közös mintákat találjon a nem szükségszerű meditációs reakciókban. Ki futott bele váratlan akadályba? Milyen tényezők játszanak közre? Hogyan segítik a tanárok a diákokat, akik elakadtak? A válaszokat a jövőbeni kutatások adhatják meg. Egy nap talán szakszerűen lehet használni a meditációt terápia jelleggel.
Fotók: pexels.com
