Írok, mert ezáltal fejezem ki, hogy hogyan lesz értelme a világnak. Mindegy, hogy jó vagy rossz dolog történik, akkor sem tudom az életemet elképzelni írás nélkül.

Miért írók?

Még azokon a napokon is, amikor megkérdőjelezem az írás fontosságát, akkor is legalább leírok egy mondatot vagy kérdést. Vannak pillanatok, amikor frusztráltnak érzem magamat, mert az írás nem mindig fizet jól és elegem van, hogy biztatnom kell magamat előre.

Vannak pillanatok, amikor a szavak elárulnak engem vagy feltépnek régi sebeket, amelyek még nem hegedtek be teljesen. Ilyenkor fogom a tollamat és leírom.

Számomra az írás olyan, mint a légzés, vagyis van kapcsolat ez és a meditáció között.

Az írás nehéz munka

Rengeteg ötletem van. Külső hatások. Elmondatlan történetek. Ijesztő hangok. Meg nem osztott félelmek. Számtalan gondolat száguld át az elmémen. Ez lehet egy véres kínzás is, ha nem szelídíted meg az agyadat.

A meditáció segít elcsendesedni. Megnyugszanak az idegeid és tested boldog lesz. Ilyenkor az agyad nem reagál a külső hatásokra és ráhangolódhatsz önmagadra.

Azok a történetek, amelyeket meg akarsz osztani, azok nem ugyanazok lesznek, mint amire a mások kíváncsiak.

Az írás a meditáció egy formája

1. Megmutatkozik

Amikor elkezdtem meditálni, akkor rengeteg gondolat cikázott a fejemben, de mindennap leültem és próbálkoztam és próbálkozom. 5 perc. Majd 10 perc. 20 perc. Egy héten háromról indultam és most már mindennap leülök. Lassan, de biztosan növeltem az időtartamot.

Az írással ugyanez működött. Mindennap kell gyakorolni. Egy szó. Egy oldal. Egy cikk. Egy novella. A nyugtalanság és a félelem a kudarctól végig elkísér itt, de minél többet írsz, annál jobb leszel. Ez teljesen igaz a meditáció gyakorlásra is.

2. Engedd el

Pár évvel ezelőtt, nem voltam túl kedves magammal, ha nem haladtam úgy az írással, mint szerettem volna aznap. Vesztesnek éreztem ilyenkor magamat. Ez azt jelentette, hogy ettem egy finom desszertet vagy ittam egy pohár bort, amelyet később megbántam ezeket.

Ma már elkötelezett meditáció gyakorló vagyok, minden egyes alkalommal, amikor leülök a földre keresztbe tett lábakkal, becsukott szemmel és elkezdem figyelni a légzésemet, nem tudom, hogy aznap pontosan mit fogok átélni. Vannak napok, amikor nagyon mélyre le tudok menni és nem hallom a falon ketyegő órámat és van, amikor már a saját légzésem hangja is bosszant.

Elfogadtam már az ezzel kapcsolatos bizonytalanságot. Hasonlóan azt is, amikor elkezdem az írást a gépemen és nem tudok egy betűt sem leütni. Majd sétálok egyet és leveszem a vállamról a nyomást és egyből produktívabbá válok, amikor visszaülök.

3. Áhítat

Egyik jógaoktatóm tanított fontos gondolatokat az áhítatról és a reggeli rituáléról. Nem kell vallásosnak lenned, hogy folytasd az olvasást.

De az áhítat kulcsfontosságú a szilárd írói gyakorlásnak. Amikor füstölőt égetek és magamra figyelek minden reggel, majd elkezdek írni. Ilyenkor találom meg a hitet – az áhítatimat a kemény munkában, a világban, a fegyelemben és az írásomban.

Valamint van valami alázat abban, amikor átadod magad a művészetnek és emlékezeted arra magadat, hogy a világ hatalmasabb nálad. Az írás egy meditáció.

4. Védd a varázsod

Nem törődtem az időmmel. Az egy dolog, ha segítőkész vagy, de én mindig elérhető voltam, soha nem priorizáltam és mindent egyszerre akartam megcsinálni. Végül, elvesztek az energiám is és a napjaim a semmire.

A határidők betartása és a magánéletem egyensúlya miatt, kevesebbet aludatam, amely nem volt jó hatással az egészségemre. Főleg a téli időszakban folyamatosan meg voltam fázva és pár hetente belázasodtam pár napra. A meditáció 2014. januárja óta segít abban, hogy megtaláljam a nyugalmat és ne legyen az elfoglalt életem terméketlen.

Ezek miatt, most már próbálok a jelen pillanatait megélni és megmutatni ezt a barátaimnak és a családomnak. Most már nem mondok mindenre igent. Vagyis megvédem a gondolataimat, az energiáimat és az írásaimat.

5. Írás művészete

A meditáció megtanított engem, hogy szó limit helyett, inkább megszabok egy időt az írásra, és ha megjelenik egy gondolat, azt leírom. Nem ítélkezem vagy bírálom, amit írok, csak az írásra összpontosítok akkor. Figyelmet szentelek a gondolataimnak és szinte egy öntudatlan áramlásban vagyok ilyenkor.

Ha pár évvel ezelőtt azt mondták volna, hogy naponta fogok meditálni, amely növelni fogja a kreativitásomat és a hatékonyságomat, akkor furán néztem volna rád. Ez azért van, mert az gondoltam, hogy az írók és művészek káosz alatt gyarapodnak a legjobban, vagyis nem lehetek sikeres, ha nem teszek meg mindent ezért.

Hálás vagyok, hogy ebben tévedtem. A meditáció nélkül még mindig töredezett lenne az életem.

Képek: pexels.com

Ha érdekes volt számodra, akkor iratkozz fel a hírlevelemre: http://eepurl.com/chs2eD