Már egy ideje nagyon zavar egy dolog a tömegközlekedésen. A következő példával szeretném ezt bemutatni neked.
Néztem a buszon egy lányt, aki 20-as éveiben járhat, megfogta a telefonját és valami fura dolgot csinált. Annyira gyorsan történt, hogy nem is tudtam nagyon felfogni, hogy mit csinál pontosan.
Kinyitott egy appot, majd másodpercek alatt egy másikra váltott, végül egy harmadikra. Aztán letette a telefonját. Majd egy perc múlva újra felvette.
Egyből megragadta megint a figyelmemet és kíváncsian szemléltem, hogy mit csinál megint.
Ugyanaz a minta ismétlődött meg, mint az előbb, vagyis gyorsan végigment három különböző felületen.
Itt jöttem rá, hogy Snapcahtről, az Instagramra majd a Facebookra megy. Ezt folyamatosan ismételve.
Snapchat, Instagram, Facebook. Snapchat, Instagram, Facebook.
A cselekvés teljesen érzelemmentes volt, és emiatt bizarr is egyben. Úgy éreztem, mintha megfigyelném őt, de nem szabadna ezt tennem.
Hogyan tudja felfogni ilyen gyorsan?
Mit keres folyamatosan?
Azt hiszem, az rémített meg a legjobban, hogy nem egyedi esetről volt szó, hanem sokszor látok ilyet a tömegközlekedésen utazva.
Tudom, hogy én is meg szoktam csinálni időről időre. Lehet, nem olyan gyorsan, mint a lány.
Ez nem az elítélésről szól, hanem inkább lásd be, hogy erre tart a világ.
Sok ember fordul a közösségi médiához, hogy megszüntesse az érzéseit.
Amikor középiskolás osztálykirándulásos csoporttal találkozom, akkor szinte mindenkit beszippant a telefon kijelzője.
Egy aprócska változás megy végbe
Megérkeztünk egy olyan pontra, ahol a telefon folyamatos ellenőrzése a mindennapok része.
Azt gondolom azért van ez, mert nem akarunk érezni.
Unatkozol? Ellenőrződ a telefonodat.
Mérges vagy? Ellenőrződ a telefonodat.
Aggódsz? Ellenőrződ a telefonodat.
Automatikus lett. Olyan természetes, mintha fáradt vagy, akkor ásítanod kell.
Ahhoz a fordulóponthoz érkezett a lány a buszon, hogy az agya már kedvenc alkalmazásaira van hangolva. Amely kis mértékben rombolja koncentráció képességet és nagy mértékben tönkreteszi a mentális egészségünket, és csökkenti az agy kapacitásunkat.
Mit csináljunk most?
Nem rég olvastam részletet Cal Newport Deep Work című könyvéből. Az egyik kedvenc Ted Talkom tőle a következő videó, amelyben elmagyarázza, hogy miért lépj ki a közösségi médiából:
Egyetértek vele, hogy a social média rombolja a gondolkodásunkat, és azt is hozzáteszem, hogy elpusztítja az érzelmi egészségünket. Meglepő módon, még a Facebook is olyan nyilatkozatot adott ki, hogy a saját terméke rossz a mentális egészségnek.
Mit tegyünk ezután?
Ha elkezded észrevenni az első jeleket. Hogyan tudsz ellenállni az hirtelen jövő vágynak, hogy megnézd a kedvenc alkalmazásaidat?
Cal Newport új könyvre pont erről szól több száz oldalon keresztül, ha most nincs időd erre, akkor igyekszem neked összefoglalni.
Lehet nem mindegyik fog működni nálad, de legalább elgondolkodsz a reakcióidon.
Fegyelem
Hiszem, hogy minél fegyelmezettebb vagyok, annál jobban tudok a szabadsággal is élni. Ha tudod, hogy az idődet, hogyan menedzseld, akkor több tevékenységed férhet bele a napba, ami örömet okozhat.
Ezt szem előtt tartva, próbálom időkorlátok közé szorítani, hogy mennyit vagyok fent a social média felületekre. Mivel reklámügynökségnél dolgozom, így óránként egyszer nézek rá az alkalmazásokra, de ha nem a munkád része, akkor reggel és este bőven elég.
Önismeret
Tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
Miért használom ezt az alkalmazást?
Mit ad hozzá az életemhez?
Hogyan segít a céljaim eléréséhez?
Ha nem tudsz jó válaszokat adni, akkor töröld le.
Menekülés
Ha tudom, hogy nem túl sok örömöt ad (Facebook), de szeretném megtartani, hogy tartsam a kapcsolatot a barátaimmal, akkor kikapcsolom az értesítéseket és eldugom az alkalmazást.
A korlátozás érdekében eltüntettem az összes social appot a kezdő képernyőmről, szóval amikor használnom kell, akkor 5 oldalt át kell kattintanom és görgetnem mire odajutok. Ez számomra drasztikusan csökkentette azt az időmennyiséget, amit az appon belül töltöttem.
Megtörés
Folyamatosan megpróbálom megtörni a rossz érzés ciklusát, amely a légzésfigyelése által sokszor sikerül. Évek óta meditálok és észrevettem, hogy ahogy egyre jobban ment a lecsendesedés, úgy szerettem volna, hogy ne a pillanatnyi vágyaim irányítsanak. Ha kényelmetlen érzésekkor a légzésre összpontosítok, akkor kezdem megérteni azokat, és próbálom elengedni őket, hogy ne befolyásolják a válasz reakciómat.
Mert a közösségi média felületek folyamatosa ellenőrzése tompítja az érzéseinket
Mert amikor megnézed a telefonodat, akkor ki szeretnél lépni a helyzetből és megszabadulni az adott érzéstől. Az agyad törekvése arra, hogy ne éld át az érzést, amely elsősorban valamelyik cselekedet következménye. Csak az idő az, amely meg tudja szüntetni az érzést.
Csak akkor, ha tudatosítod a nehéz érzéseidet, elfogadod őket és elengeded, csak ez a folyamat visz előrébb.
Talán túl drámaian festettem le a mostani helyzetet, de a nagymamám korabeli világban más volt a normális. Ott a járdán, a buszon vagy a boltokban is figyeltek a másikra és megtisztelték egymást.
Most ha véletlenül beléd ütköznek a villamoson, akkor meglepetten felnéz, majd vissza a telefon kijelzőre.
Vajon ez egy társadalmi betegség vagy csak a gyorsan változó új világ valósága?
Csak annyit tudok, hogy jobban érzem magamat, amikor nem telefont nyomkodom, hanem sétálok egyet.
És te?
Ha szeretnél ebből egy kicsit kilépni, akkor kattints a most induló mindfulness tanfolyamra: https://csillagsarok.blog.hu/2018/08/17/10_alkalmas_mindfulness_tanfolyam
Források:
http://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0106698
http://time.com/3855911/phone-addiction-digital-distraction/
https://newsroom.fb.com/news/2017/12/hard-questions-is-spending-time-on-social-media-bad-for-us/
Képek: pexels.com